Előzetes tudásmérés

Az előzetes tudásszint felmérés, vizsgálat a társaságnál a hallgatói kiválasztás, a „megfelelőség” vizsgálat része.

A kiválasztási folyamat 3 részegységből áll, melynek célja végső soron a szakmai és vizsgakövetelményeknek való megfelelés úgy, hogy az abban – és gyakran azon felül is – meghatározott képességek és készségek elsajátítása biztosított legyen, valamint az egyén tudásának azonosítása.

Elemei:

  1. A belépési szintnek megfelelő, kötelezően előírt iskolai végzettség, szakképzettség, jogszabályok szerinti meglétének ellenőrzése dokumentumok alapján.
  2. Az előírt egészségügyi alkalmassági vizsgálaton történő megfelelés, amennyiben az OKJ előírja.
  3. Annak vizsgálata, hogy a jelentkező hallgatók, milyen tudással, képességgel, ismerettel rendelkeznek azért hogy, képesek lesznek-e elsajátítani a meghatározott ismereteket, és azokat hogyan segíti elő a korábban megszerzett tudásmennyiség, és annak mi a szintje. Annak azonosítása, hogy a jelentkező, milyen más tudás, ismeretanyaggal rendelkezik, amelyet fel tud használni tanulmányai során és mit lehet neki beszámítani mint előzetesen megszerzett tudás.

Az iskolai végzettség és az egyéb képesítés/képesítések valamilyen szinten már determinálják azt, hogy milyen előzetes ismeretanyaggal rendelkezik a potenciális hallgató (portfolió). Természetesen ez a továbbképzések esetén elég könnyen vizsgálható, míg az átképzéseknél ez vagy nem lehetséges, vagy nehéz, vagy nincs is értelme.

A meglévő és az előírt kimeneti szintek összehasonlítása végezhető dokumentumok – bizonyítványok – vizsgálatával, összehasonlító elemzéssel, illetve személyes elbeszélgetéssel. Az egészségügyi vizsgálat nem tartozik a tudásszint vizsgálathoz szervesen, ez a fizikai és mentális munkaalkalmasságról ad szakmai véleményt.

Az előzetes tudásszint felmérés, mint az állami, mint az európai uniós, mint az önerős finanszírozású programok esetén megvalósul. Ennek az a rendszere, hogy első lépésként a hallgatókkal az ügyvezető, és az adott tanfolyam vezető, oktatója, szóbeli elbeszélgetést végez. Ezen az elbeszélgetésen a motivációs szint felmérése mellett, már elhangzik számos olyan szakmai kérdés, melyről egy általános képet, vagy inkább elképzelést lehet alkotni a jelentkező előzetes tudásszintjéről.

Az önerős finanszírozású tanfolyamoknál tény, hogy a jelentkezők jobban tudják, illetve tájékozottabbak abban, hogy az a program, amire jelentkeztek, milyen szintű – alap, közép, felső, -, és ez mit jelent tartalmilag (körültekintőbben, és alaposabban tájékozódik a jelentkezés előtt, megnézi, hogy „mire adja ki a pénzét”). Ebben az esetben további felmérés már csak azután van, miután elkezdődik a tanfolyam (természetesen van rá lehetőség, hogy kérésre még a tanfolyam előtt meggyőződjön a jelentkező az ismereteiről egy más, vagy magasabb szintű tudásszükséglethez képest. Ez nem gyakori és nem kötelező).

Az első órákon, az előadó ismerteti a vizsga követelményrendszerét, majd számos gyakorlati feladat megoldásával meggyőződik a hallgatók tudásszintjéről, azt is mondhatjuk, egyenként mindenkiével. Ekkor szembesülnek a hallgatók azzal, hogy jól mérték fel –e saját ismeretanyagukat. Ezután már az előadó alkotott egy képet a csoportról, tudja, és ismeri az egyéni ismereteket, készségeket, ennek birtokában pedig meg tudja oldani azt, hogy a csoportot azonos tudásszintre hozva sikeresen felkészítse őket a vizsgára és akinek indokolt beszámítsa az előzetesen szerzett tudását.

Az álláskereső hallgatóknál abban más a folyamat, hogy a Kft. –nél tartott csoportos tájékoztatók során sokkal mélyebb az elbeszélgetés, sokkal több a szakmai kérdés, és gyakoribb az előzetes tudásszint mérés gyakorlati, vagy elméleti feladatok megoldásával. Gyakran sokkal több idő telik el a csoport tudásszint kiegyenlítésére és felmérésére, mint az önerős programok esetén. Erre viszont a tanfolyam hossza jobban ad lehetőséget, szemben az előzővel.

Pedellus’98 Kft. vezetősége.